Szeged - Wöber-palota

Idén lett száz éves Magyar Ede utolsó jelentős munkája*, melyet már a tervező tragikusan korai halála után fejeztek be. Nem műemlék az épület (helyi egyedi védelem alatt áll, ami a jelenlegi jogszabályi környezetben gyakorlati védelmet nem igazán jelent), azonban úgy érzem, hogy egy posztot mindenképpen megérdemel itt. Nem a híresek közé tartozik, nem egy Reök-palota vagy egy Ungár–Mayer-palota. Az egyébként kitűnő gyűjtemény, Csongrád Megye Építészeti Emlékei sem tartalmaz róla leírást. Mindezek ellenére egyre inkább válik ez a ház egyik személyes kedvencemé. Az épület egyik legérdekesebb kérdésfelvetése, hogy vajon hová fejlődött volna Magyar Ede építészete az elkövetkező évtizedekben, ha nem vet véget életének? Képes lett volna-e lépést tartani az idővel, mit és mennyit sajátított volna el a hamarosan beszűrődő modernizmus elveiből, ahogy arra ritka kivételként nagy mértékben képes volt az a Sebestyén Endre, aki éppen Magyar Ede tervezőirodájában kezdte munkásságát és alighanem ezen a házon is dolgozott.
Bakonyi Tibor így írja le az épületet:
„1912-ben is nagyszerű épületek fogalmazódtak meg benne. Egyre növekvő vívódásai közepette mintha csak az alkotás öröme tartaná benne a lelket. Fokozatosan szabadul a stílusok kötöttségei alól, és az új építészeti tisztultsága egyre karakteresebben jelenik meg munkáin. Közülük is kiemelkedik meglepően korszerű alaprajzi rendszerével, dísztelen, de igen festőien tagolt homlokzati megoldásával a szegedi Wöber-palota, a Kiss Ernő utca és a Lenin körút (ma: Tisza Lajos krt. –zoli79) sarkán (1912-1913). A háromemeletes, nyers téglával és mázas kerámiával burkolt, igen plasztikusan formált homlokzati ritmusát itt is az ívesen előreugró zárt erkélyes szobák és a gondosan elhelyezett erkélyek festői egyensúlya alkotja. A Reök-palotánál már megcsodált kitűnő ritmusérzéke – amellyel a legbonyolultabb homlokzatain is egyensúlyt tud alkotni – mutatkozik meg e művén is. Az épület összképét ismét egy remek torony formálja egyénivé és városképileg is hangsúlyos elemmé. Egyenes vonalú, dísztelen faportáljai az egész épület puritán egyszerűségét hangsúlyozzák, segítve az emeleti szintek plasztikus megjelenését.”
(Bakonyi Tibor: Magyar Ede, Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, Budapest, 1989. 18-19. o.)

*1914-ben készült el utolsó háza a szegedi Szent György téren.

Galéria
(Katt a képre)

Wober-palota

Végezetül pedig egy kis mentegetőzés: a fényképek javarészét még 2008. tavaszán készítettem analóg gépemmel és az itt látható képek a matt papírra nyomtatott fotók alacsony felbontású szkenjei. Sajnos a lépcsőházi korlátról ez az egy kép készült és a napokban, amikor arra jártam, már nem tudtam volna bejutni a lépcsőházba csöngetés nélkül. (A tömb többi házával közös belső udvara egyébként látogatható.)

Cím: Szeged, Kiss Ernő u. 5. - Tisza Lajos krt.32. (3926 hrsz)
Térkép/felülnézet:


View Larger Map