Brauswetter-villa, Horgos

Határzár miatt Horgos felé kellett kerülnünk a zentai látogatáshoz. Odafelé menet kialkudtam a gyerekektől a Kamaráserdő beiktatását. Nem akartam túl sokáig feszíteni a húrt, így csak a Brauswetter-villa, vagy közkeletű nevén, az Órás-villa megtekintését pipálhattam ki, pedig annak elenére, hogy már száz éve országhatárt rajzoltak az üdülőterület és az azt éltető, legközelebbi nagyváros, Szeged közé, még így is fennmaradt néhány nagyvad. Remélem, hogy ezekre is hamarosan sort keríthetek. Az épület építészeti értékein túlmenően ki kell emelni Szeged helytörténeti vonatkozásait, a megrendelő Brauswetter Ottó és tervező Magyar Ede révén, valamint a Bartók-szálat.


Galéria
(Katt a képre)

Szemle időpontja:2021. február 20.
Cím: Horgos (Horgoš), Szegedi út (Segdinski put), Szerbia (pontos házszám nem áll rendelkezésemre)
Térkép/felülnézet:


Leírás: "A Brauswetter-féle – vagy népszerű nevén órás villa – a Horgost átszelő Szegedi út mentén áll. A karcsú óratornyáról már messziről felismerhető épület az egykori Kamaráserdő üdülőtelep pompás villáinak egyik fennmaradt példánya.
Brauswetter János szegedi órásmester volt, aki Svájc legjobb óragyáraiban tanulta ki a mesterséget, s ezután 1847-ben saját műhelyt nyitott Szegeden. Fia, Ottó követte őt a mesterségben. A Brauswetterek műhelyéből azonban nemcsak órák, hanem precíziós lőfegyverek is kikerültek. A Szegedi Napló például 1890-ben Brauswetter Ottó saját találmányú automata vadászfegyveréről adott hírt, mely a nemzetközi szakmai körök érdeklődését is felkeltette. A krónikák szerint Szegeden elsőként neki volt autója (1904-ben). Az újdonságokra fogékony mesteremberhez, feltalálóhoz igencsak illett különleges kamarási villája, mely kellemes üdülőhelyül szolgált, egyszersmind cégérként hirdette gazdájának mesterségbeli tudását. Az úgynevezett svájci stílusú villának a sok faanyag, a kisebb-nagyobb tornácok, az összetett alaprajz és tetőzet ad romantikus hangulatot. Valaha szép szőlőskert terült el körülötte.
Kamaráserdő sok neves személyiséget vonzott. Majorsága és villája volt itt Reök Iván folyammérnöknek, hol többször vendégül látta unokabátyját, Munkácsy Mihályt. Egy másik festőnek, Nyilassy Sándornak pedig állandó műterme volt itt. 1906 augusztusában az ifjú Bartók Béla Horgosra érkezett népdalokat gyűjteni. Ottléte alatt a Baranyai család látta vendégül kamarási villájában, kikkel édesanyja közeli barátságot ápolt. Ekkor fordult meg Bartók a Brauswetter-villában is, ahol felkeltette az érdeklődését egy, a környező szőlőből odahallatszó, szép hangon felcsendülő dallam. A dalt a szőlőben dolgozó, 18 éves Szaniszló Matild énekelte, akit a népzenekutató másnap is felkeresett, s több népdalt lejegyzett tőle.
Kamaráserdő virágzásának a Trianonnal életbe lépett új határok vetettek véget. A szegediek többé nem jöhettek ide nyaralni, így villáik elhagyására kényszerültek. Sok villa mára eltűnt, vagy a felismerhetetlenségig átalakították. A Brauswetter-villa a szerencsésebbek közé tartozik: tulajdonosa, ha lassan is, de folyamatosan újítgatja, nem feledkezve meg az épülethez kötődő jeles személyekről, kiknek nevét emléktábla hirdeti."
Forrás: Banatur - Alvó kastélyok mesevilága. Banatur projekt - Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban. Magyarkanizsa község 2016. Szakmunkatársak: dr. Bodó Barna, Nádi Karolina, Vázsonyi Csilla
A szöveg elolvasható a Tisatur honlapján is

Kiegészítések, megjegyzések: Ahogyan az előző bejegyzésemben szereplő Magyar Ede épületről is megjegyeztem, erről is elmondható, hogy nagyon kevés forrás áll rendelkezésre. Magyar Ede kamaráserdei nyaralói leginkább felsorolásszerűen szerepelnek olyan munkákban, mint Bakonyi Tibor: Magyar Ede, Duranci Béla: A vajdasági építészeti szecesszió. Hozzáteszem, hogy még bőven lehetségesek olyan forrásmunkák, melyek az anyaországbeli magyarok számára jószerint ismeretlenek.
Az épület pontos idejéről csak a tábla tájékoztatott engem. Elsőre nem is hittem neki, hiszen 1890-ben Magyar Ede csak 13 éves volt, tehát ha az évtized besorolás igaz, akkor annak utolsó éveiben lehetséges. Ez viszont már nagyon is valószínű, hiszen 1902-es képeslapokon már szerepel a villa, tornácára életerősen felfutó szölővel. Építés ideje így 1898-1901 között lehetett. Ezzel együtt is legelső ismert munkájáról lehet szó, hiszen a Szeged, Tisza Lajos krt. alatti Goldschmidt-ház (nem a Bartók téri Goldschmidt-palota!) 1900-1901-ben épült. Akárhogyan is, ez a munka is valószínűleg pártfogoltja, Ádok Istvánnal közösen készült. Ádok egyébként Szegeden jónevű építő- és ácsmester volt, talán innen is származhattak a míves famunkák. Az építés idejével függ össze a stílustörténeti besorolás is, hiszen mind az építés ideje, mind a fennmaradt épület vizsgálata elveti a szecessziós besorolást és sokkal inkább sorolja a késő-eklektikus kategóriába, ahogyan Magyar első munkái is ide sorolhatóak. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nagyon szabadon bánik a történeti építészeti formákkal, ami egyfelől kortünet, másfelől az izgága fiatal építész kísérletezőkedvének is tulajdonítható.
Végül ki kell térni a Szaniszló Matild által énekelt népdalra is! Itt található Bartók Béla eredeti feljegyzése. Szerettem volna a dalt is belinkelni, de az a helyzet, hogy sehol nem találtam róla felvételt. Ugyanakkor az első versszak szövegében és dallamban is hasonló Látod édesanyám rendkívül népszerűvé vált az elmúlt század során. További olvasnivalók és linkek:
A kamaráserdő történetét részletesen feldolgozza Horgos honlapja.
A rendezvényteremként is működő villa honlapja. .

Dr. Rottmann-ház, Zenta

Néhány hónapja egy zentai látogatás során célzottan fölkerestem további két Magyar Ede által tervezett házat, sajnos a dús falombok és erős napfény miatt az elkészült fényképek nem igazán alkalmasak az épületek bemutatására, így a hétvégi látogatás során megismételtem a fotózást. Ahhoz képest, hogy Magyar Ede leginkább szegeden alkotott, szinte kirívónak számít, hogy a vajdasági Zenta három általa tervezett épülettel is rendelkezik, ráadásul mindhárom egészen eltérő megfogalmazású. A legismertebbet (Royal szálló) néhány éve már posztoltam, most pedig következzen a Lajta Béla-tervezte Szlávnity-házzal szemközti dr. Rottmann Árpád ügyvéd lakóháza!

Ottjártamkor éppen szombati sakkfoglalkozás zajlott, így az épületbe bejuthattam, azonban az udvar felőli kapu be volt zárva, a hátsó homlokzatot nem láthattam. Sajnos, elég rossz állapotban van a ház, a hetvenes évekre saccolt, a lambéria jegyében zajlott belső átalakítás/felújítás is hagyna némi kívánnivalót, de legalább áll és a külső is mentes az aktív emberi pusztítástól. Azaz ebből egy gyönyörű házat lehetne varázsolni, még a jelenlegi funkció megtartása (városi/községi sportközpont) mellett is. Minden ott van, amiből ezt helyre lehetne állítani. "Csak" pénz és akarat kérdése. De leginkább pénz...

Galéria
(Katt a képre)

Szemle időpontja:2018. március 2.
Cím: Zenta (Senta), 24400, Ađanska 7, Szerbia (régen: Lenin utca 5., azelőtt Kossuth utca)
Térkép/felülnézet:


Leírás: "A kisebb palotának is beillő Kossuth utcai épületet 1909/10-ben a Renkó fivérek építették dr. Rottmann Árpád ügyvéd számára. A pompás ház már az első világháború elején gazdát cserélt. Új tulajdonosa szintén ügyvéd, a moholi dr. Milivoj Lolin lett. Az 1921 és 1941 között városi és királyi közjegyzői tisztet betöltő Lolin 1953-ig volt háztulajdonos, ettől kezdve lett az épület a Néphadsereg otthona.
Tervezője minden valószínűség szerint Magyar Ede, hisz a szegedi építész Royal Szállója és e ház között felettébb nagy a hasonlóság. A megszólalásig egyforma sátortető például mindkét épületnél a főbejárat, illetve főépület felett helyezkedik el. De az azonos jellegű ablakkeret-díszítések, a faltükrök kezelése és az attikákon végigfutó girlandok, az épületszobrászati motívumok megegyezése is arra utal, hogy a két épületet egyazon építész álmodta meg.
Az emeletes épület két földszintes szárnyrésszel lép ki az utcára, mintegy továbbfejlesztve a Lajta-féle megoldást, amit a Tűzoltólaktanyánál alkalmazott. Az emeletes épületrész tömege így visszahúzódván, egy kisebbfajta előkerten át kommunikál az utcával - melynek vonalán mégsem érezhetünk törést, ami kifinomult érzésre vall. A két utcai annexot egyszerű, de ízléses vasrácskerítés köti össze. A kertbe behúzott részen egy félköríves üvegezett erkélyt találunk, mely az épület legreprezentatívabb helyiségét takarta.
Az egész épület, mely a szecesszió geometrizáló jegyét viseli, kiegyensúlyozott felépítésében aszimmetrikus, méltóságteljes, a Royal Szálló architektúráját idézi. Az ügyvédek utcájának nevezett Kossuth utca egyik legszebb épülete. Megjegyzés: 1973-ban egy tűzeset alkalmával az originális Eternit tetőfedés megsemmisült. A kert betonnal való beöntése is ekkor történt meg." Forrás: Valkay Zoltán: Zenta építészete. Fórum könyvkiadó, Újvidék. 2002. 244-246. o.

Kiegészítések, megjegyzések: A magyarországi Magyar Ede források jószerivel nem ismerik, tárgyalják ezt az épületet. Hozzáteszem, az építész munkásságát bemutató monográfia még jóval Valkay Zoltán fent idézett könyve előtt jelent meg, a szecessziós építészettörténeti kutatások hajnalán. Izgalmas volna több bizonyítékot találni arra, hogy a házat valóban Magyar Ede tervezte.

További olvasnivaló az épület közelmúltjáról a Magyar Szó archívumában.

Royal-szálló - Zenta (Szerbia, Vajdaság)

Ismét egy kakukktojással jelentkezem. Ez az épület nem (a mai) Magyarország területén található, viszont műemlék, Zenta is a határokkal mit sem törődő Dél-Alföldön fekszik, így ez az épület szerves részét képzi az alföldi szecessziónak. Sőt, a blogban már szereplő, elsősorban Szegeden/Szegedre alkotó Magyar Ede egyik kései munkájáról van szó.
Miután sokszor megfordulok a városban, a kb. 10 éve felújított szállót sokszor megnézegettem már, de mindig csak kívülről. Pénteken, a a piaci vásárlást követően egy kicsit bemerészkedtem, a recepciós hölgy pedig kedvesen megengedte, hogy néhány felvételt készítsek a folyosókon. Ahogy az épületről szóló néhány forrást átolvastam, kiderült, hogy még talán van felfedezni való a belsőben, ahhoz már egyeztetni kellene előre. Na, majd legközelebb...
A szálló építését és építészeti leírását Valkay Zoltán Zenta építészeti monográfiájából idézem. Érdemes felkutatni a könyvet, ugyanis az épület későbbi sorsának ismertetését és több más érdekes vonatkozását nem idéztem be. A könyv azelőtt került kiadásra, hogy a szállodát fölújították volna, mégis választ ad az épület szemlélésekor felmerülő néhány kérdésre, a figyelmesebb szemlélőben keltett hiányérzetek okaira. (Érdekesség, hogy az épületet nem említi a Bakonyi Tibor féle Magyar Ede könyv, tehát a szállóról csak egyéb forrásból tájékozódhatnak a Magyar Ede kedvelők.)
Galéria
(Katt a képre)

Royal-szallo 2014-08

Védés ideje: 1985
Szemle időpontja:2014. augusztus 29.
Cím: Zenta, Fő tér 11. (Glavni trg 11.)
Térkép/felülnézet:








Leírás: "A szállótulajdonos Takarékpénztár 1910-ben határozta el, hogy egy új, a modern követelményeknek megfelelő szállót épít a régi vendéglő helyére. […] A munkát végül 1911 januárjában adták ki (sajnos, nem tudjuk, kinek). A régi épület lebontása ennek ellenére már ősszel megkezdődött, és 1911februárjára befejeződött. Márciusban a lebontott épületből kikerült földet a Népkert melletti útra hordták. Érdemben az építéshez csak ezután kezdtek hozzá. […] A modern közkívánalmaknak megfelelő új szálloda építési költségei 156 000 koronára rúgtak. Az ezentúl Royal Szállónak nevezett hotel 1911 őszétől kezdett működni. Szeptemberben még csak a kávéházra és az étteremre kaptak használati engedélyt, mivel az udvari nagyterem oldalfalai lényeges kihajlást mutattak a vélhetően hibás tetőszerkezet oldalnyomása miatt. Ennek kijavítása után novemberben a zombori államépítészeti hivatal végül megadta a lakhatási engedélyt. 1912-től Grünwald Mór, a szálló új bérlője az említett nagyteremben kezdte működtetni a Royal Mozgót.
Az új szálló építésének ideje egybeesett a Zenta építészetében ekkortájt bekövetkező léptékváltással. Főhomlokzata – a földszintjén kávézó és étteremmel, emeletén vendégszobákkal – a Főtérre néz. A hangsúlyozottan vertikális tagolású eleváción egy aszimmetrikusan elhelyezett, manzárdtetővel hangsúlyozott, lapos bejárati rizalit uralkodik. A rizalitot különösen a tört vonalú archetípus rafinált gradációja emeli ki. A bejáratot, a míves iparmunka hirdetője, egy szép baldachin (előtető) koronázza. Efelett félkörösen kiugró erkélyféleség található a már említett, tört vonalú tetővégződéssel, melyet a rizalit szélességében hasonló alakú fronton fog össze. A zárt erkélyen jellegzetesen elegáns, Magyar-féle hosszúkás ablaknyílások díszlenek. Az épület e fő korpuszának jellegét az egymásból kinövő tetők adják. Az egyébként kétíves tetővel fedett épületet Magyar itt, a bejárat tengelyében manzárdtetővel koronázta, mellyel az épület visszafogott grandiózus megjelenést nyert. Homlokzati falsíkját az ablaktengelyek mellett nyolc eltérő ritmusban elhelyezett, markáns pilaszter tagolja, az abban a korban megkövetelt vertikalitást kölcsönözve az épületnek. A fő- és a mellékrizalitnál a pilaszterek a lábazattól egészen a babérkoszorúkkal díszített attikáig húzódnak. A plasztikai dekorációk stukkó-malterben készültek, és harmonikus egységet tükröznek. Különösen sikeres az épület színezése: a pilaszterek fehérsége mögött enyhe antikzöld faltükör dereng, mellyel Magyar finoman ráérzett a zentai légkörre. A pléh- és vaskorlát kiképzések a müncheni Art Nuovóra emlékeztetnek. A szecessziós elemek jelenléte ellenére a szálló architektúrája a modern formázás felé hajlik. A Royal Szálló megépítésével Magyar Ede Zentán is letette névjegyét: Zenta városias képe új színnel gazdagodott."
Forrás: Valkay Zoltán: Zenta építészete. Fórum könyvkiadó, Újvidék. 2002. 314-318. o.

Kiegészítés a Wöber-palotához

Előző posztomban több képet is fölraktam a szegedi Wöber-palota saroktornyáról. Ezt a tornyot a beidézett leírás is kiemeli, mint az épület egyik fő értékét. Miután ez az építészeti elem ennyire hangsúlyozva lett, úgy éreztem, hogy tisztázni kell egy-két dolgot, hogy ne alakuljon ki senkiben téves képzet a jelenleg látható toronyról.
Komolyabb kutatást nem végeztem az épülettel kapcsolatban, de az interneten böngészve több értékes képeslapot lehet fellelni, ezeket itt összegyűjtöttem.

Wöber-palota archív fotók

Ezekből néhány fontos dolgot szűrhetünk le:
- Először is, a saroktorony nem (egészen) azonos a maival. Nagyon értékes kép az, amelyiken a MÁV palotával együtt fényképezték le viszonylag magasról és távolról, hiszen ezen a perspektivikus torzulás szinte elhanyagolható. Erről leolvashatóak az eredeti torony arányai, míg a közeli fotókon (főként a fekete-fehér képen) láthatóak részletképzései. Anélkül, hogy a részletekbe bonyolódnék, annyi összefoglalható, hogy a jelenlegi torony arányaiban, egyes részleteiben emlékeztet az eredetire, azonban, annak egyszerűsített és talán valamivel kisebb változatát láthatnánk. Érdekes lenne egyszer megtudni a jelenlegi torony készítésének körülményeit.
- Az egykori hangsúlyos tetőablakok mára teljesen eltűntek.
- A nyílászárók keretezései eredetileg sokkal markánsabban váltak el a homlokzat színétől. Ez nem csak a színezett fotókon látható, amelyekben mindig számolni kell a fotós fantáziájával és ízlésével is, hanem a fekete-fehér fotón is látható.

Szeged - Wöber-palota

Idén lett száz éves Magyar Ede utolsó jelentős munkája*, melyet már a tervező tragikusan korai halála után fejeztek be. Nem műemlék az épület (helyi egyedi védelem alatt áll, ami a jelenlegi jogszabályi környezetben gyakorlati védelmet nem igazán jelent), azonban úgy érzem, hogy egy posztot mindenképpen megérdemel itt. Nem a híresek közé tartozik, nem egy Reök-palota vagy egy Ungár–Mayer-palota. Az egyébként kitűnő gyűjtemény, Csongrád Megye Építészeti Emlékei sem tartalmaz róla leírást. Mindezek ellenére egyre inkább válik ez a ház egyik személyes kedvencemé. Az épület egyik legérdekesebb kérdésfelvetése, hogy vajon hová fejlődött volna Magyar Ede építészete az elkövetkező évtizedekben, ha nem vet véget életének? Képes lett volna-e lépést tartani az idővel, mit és mennyit sajátított volna el a hamarosan beszűrődő modernizmus elveiből, ahogy arra ritka kivételként nagy mértékben képes volt az a Sebestyén Endre, aki éppen Magyar Ede tervezőirodájában kezdte munkásságát és alighanem ezen a házon is dolgozott.
Bakonyi Tibor így írja le az épületet:
„1912-ben is nagyszerű épületek fogalmazódtak meg benne. Egyre növekvő vívódásai közepette mintha csak az alkotás öröme tartaná benne a lelket. Fokozatosan szabadul a stílusok kötöttségei alól, és az új építészeti tisztultsága egyre karakteresebben jelenik meg munkáin. Közülük is kiemelkedik meglepően korszerű alaprajzi rendszerével, dísztelen, de igen festőien tagolt homlokzati megoldásával a szegedi Wöber-palota, a Kiss Ernő utca és a Lenin körút (ma: Tisza Lajos krt. –zoli79) sarkán (1912-1913). A háromemeletes, nyers téglával és mázas kerámiával burkolt, igen plasztikusan formált homlokzati ritmusát itt is az ívesen előreugró zárt erkélyes szobák és a gondosan elhelyezett erkélyek festői egyensúlya alkotja. A Reök-palotánál már megcsodált kitűnő ritmusérzéke – amellyel a legbonyolultabb homlokzatain is egyensúlyt tud alkotni – mutatkozik meg e művén is. Az épület összképét ismét egy remek torony formálja egyénivé és városképileg is hangsúlyos elemmé. Egyenes vonalú, dísztelen faportáljai az egész épület puritán egyszerűségét hangsúlyozzák, segítve az emeleti szintek plasztikus megjelenését.”
(Bakonyi Tibor: Magyar Ede, Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, Budapest, 1989. 18-19. o.)

*1914-ben készült el utolsó háza a szegedi Szent György téren.

Galéria
(Katt a képre)

Wober-palota

Végezetül pedig egy kis mentegetőzés: a fényképek javarészét még 2008. tavaszán készítettem analóg gépemmel és az itt látható képek a matt papírra nyomtatott fotók alacsony felbontású szkenjei. Sajnos a lépcsőházi korlátról ez az egy kép készült és a napokban, amikor arra jártam, már nem tudtam volna bejutni a lépcsőházba csöngetés nélkül. (A tömb többi házával közös belső udvara egyébként látogatható.)

Cím: Szeged, Kiss Ernő u. 5. - Tisza Lajos krt.32. (3926 hrsz)
Térkép/felülnézet:


View Larger Map