Brauswetter-villa, Horgos

Határzár miatt Horgos felé kellett kerülnünk a zentai látogatáshoz. Odafelé menet kialkudtam a gyerekektől a Kamaráserdő beiktatását. Nem akartam túl sokáig feszíteni a húrt, így csak a Brauswetter-villa, vagy közkeletű nevén, az Órás-villa megtekintését pipálhattam ki, pedig annak elenére, hogy már száz éve országhatárt rajzoltak az üdülőterület és az azt éltető, legközelebbi nagyváros, Szeged közé, még így is fennmaradt néhány nagyvad. Remélem, hogy ezekre is hamarosan sort keríthetek. Az épület építészeti értékein túlmenően ki kell emelni Szeged helytörténeti vonatkozásait, a megrendelő Brauswetter Ottó és tervező Magyar Ede révén, valamint a Bartók-szálat.


Galéria
(Katt a képre)

Szemle időpontja:2021. február 20.
Cím: Horgos (Horgoš), Szegedi út (Segdinski put), Szerbia (pontos házszám nem áll rendelkezésemre)
Térkép/felülnézet:


Leírás: "A Brauswetter-féle – vagy népszerű nevén órás villa – a Horgost átszelő Szegedi út mentén áll. A karcsú óratornyáról már messziről felismerhető épület az egykori Kamaráserdő üdülőtelep pompás villáinak egyik fennmaradt példánya.
Brauswetter János szegedi órásmester volt, aki Svájc legjobb óragyáraiban tanulta ki a mesterséget, s ezután 1847-ben saját műhelyt nyitott Szegeden. Fia, Ottó követte őt a mesterségben. A Brauswetterek műhelyéből azonban nemcsak órák, hanem precíziós lőfegyverek is kikerültek. A Szegedi Napló például 1890-ben Brauswetter Ottó saját találmányú automata vadászfegyveréről adott hírt, mely a nemzetközi szakmai körök érdeklődését is felkeltette. A krónikák szerint Szegeden elsőként neki volt autója (1904-ben). Az újdonságokra fogékony mesteremberhez, feltalálóhoz igencsak illett különleges kamarási villája, mely kellemes üdülőhelyül szolgált, egyszersmind cégérként hirdette gazdájának mesterségbeli tudását. Az úgynevezett svájci stílusú villának a sok faanyag, a kisebb-nagyobb tornácok, az összetett alaprajz és tetőzet ad romantikus hangulatot. Valaha szép szőlőskert terült el körülötte.
Kamaráserdő sok neves személyiséget vonzott. Majorsága és villája volt itt Reök Iván folyammérnöknek, hol többször vendégül látta unokabátyját, Munkácsy Mihályt. Egy másik festőnek, Nyilassy Sándornak pedig állandó műterme volt itt. 1906 augusztusában az ifjú Bartók Béla Horgosra érkezett népdalokat gyűjteni. Ottléte alatt a Baranyai család látta vendégül kamarási villájában, kikkel édesanyja közeli barátságot ápolt. Ekkor fordult meg Bartók a Brauswetter-villában is, ahol felkeltette az érdeklődését egy, a környező szőlőből odahallatszó, szép hangon felcsendülő dallam. A dalt a szőlőben dolgozó, 18 éves Szaniszló Matild énekelte, akit a népzenekutató másnap is felkeresett, s több népdalt lejegyzett tőle.
Kamaráserdő virágzásának a Trianonnal életbe lépett új határok vetettek véget. A szegediek többé nem jöhettek ide nyaralni, így villáik elhagyására kényszerültek. Sok villa mára eltűnt, vagy a felismerhetetlenségig átalakították. A Brauswetter-villa a szerencsésebbek közé tartozik: tulajdonosa, ha lassan is, de folyamatosan újítgatja, nem feledkezve meg az épülethez kötődő jeles személyekről, kiknek nevét emléktábla hirdeti."
Forrás: Banatur - Alvó kastélyok mesevilága. Banatur projekt - Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban. Magyarkanizsa község 2016. Szakmunkatársak: dr. Bodó Barna, Nádi Karolina, Vázsonyi Csilla
A szöveg elolvasható a Tisatur honlapján is

Kiegészítések, megjegyzések: Ahogyan az előző bejegyzésemben szereplő Magyar Ede épületről is megjegyeztem, erről is elmondható, hogy nagyon kevés forrás áll rendelkezésre. Magyar Ede kamaráserdei nyaralói leginkább felsorolásszerűen szerepelnek olyan munkákban, mint Bakonyi Tibor: Magyar Ede, Duranci Béla: A vajdasági építészeti szecesszió. Hozzáteszem, hogy még bőven lehetségesek olyan forrásmunkák, melyek az anyaországbeli magyarok számára jószerint ismeretlenek.
Az épület pontos idejéről csak a tábla tájékoztatott engem. Elsőre nem is hittem neki, hiszen 1890-ben Magyar Ede csak 13 éves volt, tehát ha az évtized besorolás igaz, akkor annak utolsó éveiben lehetséges. Ez viszont már nagyon is valószínű, hiszen 1902-es képeslapokon már szerepel a villa, tornácára életerősen felfutó szölővel. Építés ideje így 1898-1901 között lehetett. Ezzel együtt is legelső ismert munkájáról lehet szó, hiszen a Szeged, Tisza Lajos krt. alatti Goldschmidt-ház (nem a Bartók téri Goldschmidt-palota!) 1900-1901-ben épült. Akárhogyan is, ez a munka is valószínűleg pártfogoltja, Ádok Istvánnal közösen készült. Ádok egyébként Szegeden jónevű építő- és ácsmester volt, talán innen is származhattak a míves famunkák. Az építés idejével függ össze a stílustörténeti besorolás is, hiszen mind az építés ideje, mind a fennmaradt épület vizsgálata elveti a szecessziós besorolást és sokkal inkább sorolja a késő-eklektikus kategóriába, ahogyan Magyar első munkái is ide sorolhatóak. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nagyon szabadon bánik a történeti építészeti formákkal, ami egyfelől kortünet, másfelől az izgága fiatal építész kísérletezőkedvének is tulajdonítható.
Végül ki kell térni a Szaniszló Matild által énekelt népdalra is! Itt található Bartók Béla eredeti feljegyzése. Szerettem volna a dalt is belinkelni, de az a helyzet, hogy sehol nem találtam róla felvételt. Ugyanakkor az első versszak szövegében és dallamban is hasonló Látod édesanyám rendkívül népszerűvé vált az elmúlt század során. További olvasnivalók és linkek:
A kamaráserdő történetét részletesen feldolgozza Horgos honlapja.
A rendezvényteremként is működő villa honlapja. .