Ennek a bejegyzésnek az apropóját a napokban megjelent hírek adják, miszerint a földszinti éttermet több évtized után ismét üzembe helyezik. Csak remélni tudom, hogy az üzemeltető/bérlő méltó módon hasznosítja az épületrészt. Ugyanis az itt közölt képek talán érzékeltetik, hogy egy rossz használat, szakmaiságot nélkülöző, elhamarkodott fölújítás, a közönség előtti átgondolatlan megnyitás még tobb és akár helyrehozhatatlan kárt is tud okozni.
Az itt készített fényképeket 2012 júliusában készítettem egy helyszíni bejárás során. Akkor a színesfémlopás okozta károkat tekintettük át a tulajdonos jelenlétében. A közölt képek, ahogyan megszokhattátok, inkább a kevésbé ismert részekre koncentrálnak. Érdemes keresgélni a neten, rengeteg régi fotó lelhető fel az épületről.
Végül egy személyes észrevétel az épülettel kapcsolatban. Amikor először megpillantottam az épületbelsőt, egészen meglepett, hogy mennyire fölismerhetőek az épület "korai" szakaszában végrehajtott átalakításainak nyomai, vagyis ahogyan a viszonylag egységes homlokzatok mögött több kor szépen megél egymás mellett. Fölismerhetőek például Baumhorn Lipót keze nyomai a földszinti étterem díszeiben. Különösen megfogott még a manzárdtető megmaradt acélszerkezete is szegecselt kötéseivel (vö. Szegedi Új Zsinagóga fényképei előző bejegyzésemben).
Galéria
(Katt a képre)
 |
| Kass Vigado |
Műemlék törzsszáma: 2680
Védés ideje: 1958 körül (sajnos már nem férek hozzá az ehhez szükséges forráshoz)
Szemle időpontja:2012. július 31.
Cím: Szeged, Dózsa György u. 1–3.- Stefánia sétány 8. – Arany János u. 2-4.
Térkép/felülnézet:
Leírás: "Az épület közös törzsszámon védett a Stefánia u. 1., a Stefánia u. 2., a Stefánia u. 3., Stefánia u. 4., a Stefánia u. 5., Stefánia u. 6., a Stefánia u. 7., a Stefánia u. 9., a Stefánia u. 10., Stefánia u. 11. számú épületekkel. A Stefánia u. 1. védett továbbá a 2710, a Stefánia u. 4. a 2712, a Stefánia u. 5. a 2711, 2712 és 2655, a Stefánia u. 6. pedig a 2711-es trsz.-en. Önállóan védett a Stefánia u. 8. a 9333-as, a Stefánia u. 10. pedig a 6833-as trsz.-en.
Szabadon álló, nyújtott trapéz alaprajzú, fedett belső udvaros, magasföldszint + kétemeletes, alápincézett, nyeregtetős szállodaépület, újabb tetőtér beépítéssel. DNy-i része egyemeletes éttermi épületrész, első traktusán íves felületű manzárdtetővel. Az éttermi rész pavilonszerűen kiemelkedő, első traktusának sarkait a földszinten lépcsőződő falsávok, az emeleten ikerpilaszterek, illetve a főhomlokzaton páros oszlopok zárják le. Főhomlokzatának emeleti szintjén a díszterem kapcsolt ablakai nyílnak, a párkány fölött attika, a középtengelyben félköríves timpanon. Oldalhomlokzatainak ablaktalan falmezőiben építési feliratok. A szállodarész oldalhomlokzatait rizalitok keretezik, a földszinti falfelületek és a rizalitok szélei sávozottak, a nyílások vízszintes záradékúak, az első emeleti ablakok szemöldökpárkányosak, a rizalitokba aedikulásak. A hátsó, Arany János utcai homlokzat középrizalitjában a vakolatdíszítés rendszere megegyezik az oldalhomlokzatokéval, nagyméretű bejárati nyílásai elő lépcsőfeljárót építettek. Az épület bejárata jelenleg a Dózsa György utca felől nyílik.
Stukkódíszes főlépcsőházában kétkarú, oszlopokkal alátámasztott, kovácsoltvas korlátos lépcső, melyet a beépített tetőtérbe vezető karokkal egészítettek ki. Az étterem síkmennyezete pillérekre és öntöttvas ikeroszlopokra támaszkodik, a falakon stukkódíszek maradványai. Az étterem utcai traktusa fölötti tükörboltozattal fedett bálterem, falain stukkódíszek. A bálterem mögötti, két szinten elhelyezkedő helyiségek födémje opeionokkal áttörtek, a tető üvegezett felülvilágítóján keresztül kapnak fényt. A szállodai épületrész belső udvara fedett, opeionja üvegezett. Építtette Kass János 1897–1898-ban vigadónak (építész: Steinhardt Antal). 1903-ban vasszerkezetű üvegtetővel fedték le az udvart (tervek: Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt.). 1911-ben a Stefánia utca felőli szárnyat alápincézték (tervező: Kopasz István). 1916-ban, az ÉNy-i szárny második emelettel való bővítésével szállodává alakították (tervező: Baumhorn Lipót; kivitelező: Kopasz János). 1927-ben félemeleti éttermet létesítettek benne. 1934–1976 között Hungária Szálló néven működött. 1988-ban megkezdett rekonstrukciója során teljes terjedelmében alápincézték, a DK-i szárnyat második emelettel bővítették, tetőterét beépítették. Homlokzatai felújítva, belső helyreállítása félbemaradt. A főhomlokzat előtti parkban, amely eredetileg az étterem és kávéház kerthelyisége volt: Dankó Pista márványszobra, 1912 (Margó Ede)."
Forrás: Csongrád Megye Műemlékjegyzéke, 2010 kézirat. Kovács Gábor leírása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése